Félig tele a pohár, táncol rajta a fény Ahogy a karika száll, minden ott a helyén Ez ugyanaz a tánc, részegítenek a lángok Te mindig ott vársz, ahol olvadnak a rácsok A gondolatok börtönéből kilépve A dolgok miértje lesz a miért ne Ezen a hőfokon illan az illem A vágy izzik itt benn, lépjünk innen
Kitárom a ház ajtaját Kizárom a város zaját És látom magam a távolban már Ott vagyok, ahol minden lángol
Tudom, van, kinek semmi se drága De a lelkemet nem adom még Abból a tűzből van-e még nálad Amitől minden reggelig ég? Ma ne takaréklángon éljünk Hogy megszóljon a világ Amíg a percek feledés nélkül szállnak Mint a füstkarikák
Volt, hogy a felszínesség derűt hozott De ami a legtöbbet ér, belül mozog Az legalább addig él, amíg rezeg Hogyha remeg a láb, leszek a kéz, ami vezet Gyere velem azért, hogy velem legyél És ma éljünk úgy, ahogy a fele sem él Ha mind együtt vagyunk, mindegy mi vár majd És ha énekelsz, kísérünk gitárral
Kitárom a ház ajtaját Kizárom a város zaját És látom magam a távolban már Ott vagyok, ahol minden lángol
Tudom, van, kinek semmi se drága De a lelkemet nem adom még Abból a tűzből van-e még nálad Amitől minden reggelig ég? Ma ne takaréklángon éljünk Hogy megszóljon a világ Amíg a percek feledés nélkül szállnak Mint a füstkarikák
Van-e még, vane-van-e még Ami-ami ég, ami ég Vane-van-e még, a-a-ami ég Van-e még, vane-van-e még Ami-ami ég, ami ég, ami-ami
Ma ne takaréklángon éljünk Hogy megszóljon a világ Amíg a percek feledés nélkül szállnak Mint a füstkarikák
Van-e még, vane-van-e még Ami-ami ég, ami ég Vane-van-e még, a-a-ami ég Van-e még, vane-van-e még Ami-ami ég, ami ég, ami-ami