Bennem ég a tûz Dimenziók kulcsa már az enyém Bebocsátást nyertem A tükör mögé
Mikor átléptem a falat Átváltoztam valamivé Mi nem ember, s nem állat Egy teremtménnyé mely nem Istené
Nincs ki uralkodjon felettem Enyém már minden tudás Meghaltam mielõtt megszülettem Ott állok, hol senki más
Úttalan utakon járok Messzi vizek felett szállok Csillagok közt gyalog járok Mindenek felett állok
Ott vagyok, hol Élõ nem halhat Holt nem járhat Éber nem alhat S alvót nem ébreszt fel a virradat
Itt vagyok hát, de valami más Valami történt, ez nem vitás Nem ebben hittem, nem ezt akartam Túlléptem a határt
Született belõlem valami Mit már nem lehet irányítani Nem én alkottam, de mégis érez Belõlem fogant s tudatára ébredt Mi több mint ember, s több mint állat Megöl engem, megfizetem az árat
Egy teremtmény mely csak az enyém De ellenem fordult, nincs már több remény Együtt születtünk, együtt múlunk el Megöl engem, de velem pusztul el
Én vagyok a tudás, õ az õrület Én vagyok az ismeret, s õ a gyûlölet
Én törtem utat a tükör mögé Mely sosem létezett Saját elmém csapdájába estem Ez már az õrület
Hol a tudás önmagából fogan Ott leszek én várva terád A tükör mögött lesben állva Vadászni fogok rád
Anyagi létem elpusztult Elmém más létsíkon trónol már Uralkodik, csillagok közt utazik Élet bennem nem honol már
Hol a tudás önmagából fogan Ott leszek én várva terád A tükör mögött lesben állva Vadászni fogok rád